Kaptam egy könyvet Zubreczki Dávid: Templomséták Budapesten. Ebben szerepel a Gyémánt Út Buddhista Központ is, ami a 7. kerületben a Rózsák terén található. A könyvben ezt a szöveget találtam: „A térre néző homlokzatán elhelyezett Madonna-szobrot gyönyörűen helyreállították, az évtizedeken át elfalazott kapuját kibontva itt alakították ki a központ egyik főbejáratát. Alighanem ez a világon az egyetlen buddhista központ, amelybe a kisded Jézus szobra alatt lehet belépni.” Első gondolatom az volt, nem így kellene élni az életünket? Aztán egy régi emlék jutott az eszembe, talán még a 80-as évekből. Volt egy zsidó házaspár ismerősöm, egyszer a feleség megkérdezte, hogy hova jártam iskolába. Mondtam, hogy egy ferences gimnáziumba. Erre úgy megörült, hogy majd a nyakamba ugrott. Örömmel újságolta, hogy ő is egyházi iskolába járt, az Anna Frank gimnáziumba. Életem nagy tanulsága volt. Azt kell megkeresni, mi az, ami összeköt minket, nem azt, ami eltaszíthat egymástól. Egy buddhista központ bejárata felett miért ne lehetne egy Madonna-szobor? Ezen az épületen eredetileg ott volt ez a szobor, azért mert buddhisták megkapták az építményt, miért vették volna le. Az európai és magyar buddhistákat ez a szobor összeköti az itt élő keresztény vallásúakkal.