Azt mondják, hogy az ember négy alapösztöne (evés-ivás, pihenés-alvás, szaporodás-szexualitás és az életösztön) megegyezik az állatvilággal, minket a fejlődés iránti szüntelen vágy emel ki.
Az életkorunkkal folyamatos a fejlődésünk növekedése, ez az elején még automatikus, ám idővel a tanulás válik a haladásunk motorjává. Ezen az úton azonban korán akadályokba ütközhetünk, később pedig a tanulási kedv lankadhat, ami sokak lemaradásához vezethet. Pedig a fejlődés lehetőségeinek létrája igen hosszú. Egyes pszichológusok tíz fejlődési szakaszt különítenek el, ahol minden újabb szint magában foglalja és meghaladja az előzőt. A legtöbben azonban a negyedik vagy ötödik foknál megállnak, és sajnos azonban vannak ennél kedvezőtlenebb esetek is.
Elmúlt évtizedekben sok szó eset az IQ-ról, az értelmi (kognitív) intelligenciáról. De aztán rájöttek, hogy ez elég egy oldalú nézet, mert az intelligenciánkat más területeken is kell fejleszteni. A teljesség igénye nélkül felsorolok még több fontos képességünket, amik fejlesztésre szorulnak: érzelmi, erkölcsi, szociális, verbális, interperszonális, transzcendens, stb. Mindezek is azt mutatják, hogy bőven van még mit tanulnunk.
Ismerjük a delphoi jósda felirata: Ismerd meg önmagad! A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Fontos azonban, hogy ne csupán a látható személyiségünket kutassuk, hanem a tudattalan mélységeit is feltárjuk, amire léteznek megfelelő módszerek.
Ha már a transzcendens intelligenciát említettük, érdemes a „felébredésről” is szólni. Nem elég csupán felnőni; meg kell értenünk a létünket, és nem választhatjuk el magunkat a külső világtól, hiszen mi is a kozmikus lét szerves részei vagyunk. Meg kell tanulnunk eggyé válni az egész univerzummal.
Tehát a régi bölcsesség igaz: a jó pap is holtig tanul. Így hát nekünk is, a világ kisebb-nagyobb elemeinek, még rengeteg lehetőségünk van a fejlődésre és a tanulásra.
