Egy olyan világban élünk, ahol egyre többet kommunikálunk, mégis ritkábban érezzük, hogy igazán meghallanak. A modern világ egyik kevésbé látványos, mégis mélyreható változása az emberi kapcsolatok átalakulása. Miközben technológiailag soha nem voltunk ennyire összekapcsolva, paradox módon egyre többen érzik magukat magányosnak, úgy érezzük, hogy félreértenek vagy egyszerűen meg sem hallgatnak. A beszélgetések rövidebbek, a figyelem […]

Azt mondják, hogy most minden gyorsabb, mint valaha. Sokszor úgy érezzük, hogy ami régen tíz év volt, most egy évnek tűnik. Az információáramlás, a döntések, a feladatok és az elvárások szinte szünet nélkül érkeznek. Könnyű beleveszni ebbe a tempóba – észrevétlenül rohanunk, miközben azt hisszük, hogy „haladunk”. De vajon tényleg haladunk? Vagy csak sodródunk? Sokszor

„Ismerd meg önmagad!” – állt a delphoi jósda falán, s ez az ókori bölcsesség ma talán aktuálisabb, mint valaha. A modern ember élete gyakran gyors tempóban zajlik: elvárások, döntések, szerepek és határidők között vergődünk, miközben egyre távolabb kerülünk attól a kérdéstől, amit a coaching egyik legelső és legmélyebb szintje tesz fel: „Ki vagy te valójában?”

Azt mondják, hogy az ember négy alapösztöne (evés-ivás, pihenés-alvás, szaporodás-szexualitás és az életösztön) megegyezik az állatvilággal, minket a fejlődés iránti szüntelen vágy emel ki. Az életkorunkkal folyamatos a fejlődésünk növekedése, ez az elején még automatikus, ám idővel a tanulás válik a haladásunk motorjává. Ezen az úton azonban korán akadályokba ütközhetünk, később pedig a tanulási kedv

„Bosszantó dolog megöregedni – de hát egyelőre ez az egyetlen módja, hogy sokáig éljen az ember.” Anatole France Tényleg bosszantó dolog az öregedés? Persze vannak nehézségek, természetesen ott a fizikai és a mentális hanyatlás. A nyugdíjba vonulást követően elindul a társadalmi elszigeteltség, vele együtt a kortársak, barátok, családtagok elvesztése. Beszélhetünk még az anyagi helyzetünk romlásáról

Az életközépi válsághoz hasonlóan az életünk során találkozhatunk a spirituális válsággal is. Az életközépi válság, a nevéből adódóan 40-es és 50-es évek tájékán jelentkezhet, míg a spirituális válság nincs életkorhoz kötve. Azonban mindkettő összefügghet a személyes fejlődés szükségességével, és hasonló érzéseket, dilemmákat vethet fel, ám különböző fókuszpontokkal rendelkeznek. Míg az életközépi válság a belső világunk

Korábban írtam arról, hogy hogyan ismerheted meg önmagadat, és akkor már megemlítettem az asztrológiát és a kronobiológiát. Most egy kicsit többet szeretnék erről írni, mert mind a kettőt hasznosnak ítélem meg, hogy az életünket jobban megismerjük, megértsük. De szem előtt kell tartani, minden önismereti módszer azt mutatja meg, hogy milyen keretek között élhetünk kényelmesen. Ezeken

Megrekedtél az utadon? Úgy érzed, hogy szükséged van iránymutatásra, támogatásra vagy egyszerűen valakire, aki meghallgat és segít tisztábban látni az életed kihívásait? Én szívesen segítek, csak szóljál! Gondjaid vannak a kapcsolatodban? Szeretnél újra bensőséges, boldog párkapcsolatban élni? Ehhez szeretnél segítséget kapni? Én szívesen segítek, csak szóljál! Van egy álmod, de nem tudod, hogyan valósítsd meg?

Hallottam olyat, a coaching nem a valóságot mutatja meg, a coach a saját véleményét, gondolatait adja az ügyfele szájába. Ezzel szemben a coach, kizárja a saját énjét, előítélet- és értékmentesen figyeli az ügyfele szavait. Arra koncentrál és mutat rá, hogy az ügyfele felfedezze saját lehetőségeit, erősségeit, céljait, és lépéseket tegyen azok elérése érdekében. A coach

Sokszor találkozunk különböző fórumokon olyan képekkel, ahol egy gyönyörű tájban egy sziklán ülő meditáló embert látunk. Tényleg nagyon szépek és hatásosak ezek a képek. És most jön a „de”. Aki már meditált, az tudja, két nehézséggel kell tudni megbirkóznia. Ez egyik az elme kikapcsolása, a folyamatosan előjövő gondolatok elengedése, figyelmen kívül hagyása, a „semmire” való