Új év, új tervek, de ezek meddig tartanak ki?

Az új év kezdete, általában új elhatározással, új tervekkel indul. De rendszerint egy-két hét után a lelkesedés kezd alább hagyni, és január végére már csak füstbement tervekké válnak. Mi kell ahhoz, hogy lendület megmaradjon, és a tervek beépüljenek véglegesen az életünkbe és rutinná váljanak?

Ahhoz, hogy az új tervek hosszú távon is kitartóak legyenek, érdemes néhány dolgot figyelembe venni.

Tán a legfontosabb, hogy konkrétan fogalmazzuk meg, hogy mit szeretnék elérni. A megfogalmazást ne úgy kezdjük, hogy „jó lenne” vagy „szeretném”, hanem határozottan és egyértelműen kijelentem a célomat, amit elakarok érni. Például: „Lefogyok 5 kilót!” Itt megvan a cél, és máris egy mérhető számot is hozzátettünk. Még egy nagyon fontos dolog, hogy tűzzünk ki hozzá egy konkrét határidőt, ami a cél szempontjából elérhető, de még sem húzzuk el az időt. Például: „Lefogyok 5 kilót február végéig!” Ehhez persze nem árt még rész határidőket is beiktatni.

Természetesen a célkitűzésnél figyelembe kell venni, hogy a célnak reálisnak kell lennie. Az előző példát figyelembe véve nem lehet olyan súlycsökkentést előirányozni, aminek az elérése irreális. Vagy túl nagy a súlycsökkentés kívánsága, vagy túl rövid idő intervallumot határoztunk meg hozzá.

Ne felejtsük el, hogy az elérni kívánt célnak vonzónak kell lenni. Mert miért akarom én azt elérni. A miért nagyon fontos szempont. Ha ezt jól megfogalmazzuk, és ott lebeg a szemünk előtt, a siker elérése is könnyebbé válik. Itt is fontos a konkrét megfogalmazás.

Persze, hogy ne legyen a fogadalmunk jo-jo effektus, célkitűzésnél azt is hozzá kell tenni, hogy ezt az állapotot meg is kell tartani. Akik már többször megpróbálkoztak hasonló célkitűzéssel, tudják, hogy ezt sokszor nehezebb megtartani, mint az első célt elérni. Itt nagyon fontos a kitartás és az elszántság. Nehéz fenntartani a motivációt hosszú ideig. Ezért egy jó akciótervet kell készíteni az elején, amire az elején fel tudunk már készülni. Ezért folyamatos ellenőrzéseket és értékeléseket kell végeznünk, amíg az egész életvitelünkbe be nem épül.

Biztos lesznek bakik! Emiatt nem kell elkeseredni. Erre fel kell készülni, és amikor bekövetkezik, ki kell elemezni, hogy hol és miért következet be, ezután már tanulni lehet a hibából. Emiatt időnként egy rövid szünetet is be lehet iktatni, ami egy kis pihenést jelent. Vigyázat nagy kihágás azért ne legyen!

Fontos, hogy a környezetünket is felkészítsük arra, hogy mit szeretnénk elérni. El kell érnünk a környezetünk pozitív támogatását, ami segíteni fogja a kitartásunkat.

Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz és hosszú folyamat. Ezért vannak segítők, akik azért tanultak és készültek, hogy a rászorulóknak segíteni tudjanak. Ilyen segítő szakma a coaching is.

Ha úgy érzed, hogy megbízol bennem, hívj bátran, én segítségedre leszek!